Van egy férfi. Szeret. Valakit, aki nem lehet az övé. Van egy nő. Megcsal. Valakit, akinek azt hiszi, túljárhat az eszén. Van egy barátság. Inkább csak volt. Üres squash-termekben donganak így a padlók. Harold Pinter darabja egy házasság, egy barátság és egy viszony hármasságát mutatja be, amelyben mindenki mást játszik, mint aki valójában. A megcsalás kliséje egzisztenciális kérdésként jelenik meg a történetben, ahol a kapuzárási pánikban vergődve senki se veszi észre hol és mikor hagyta el önmagát ennyire. Mi történik, ha azzal tartod sakkban a másikat, amivel a leginkább lehet, de nem veszed észre, hogy már rég mattot adott neked? A nem-lineárisan épülő előadás zárt terápiára hívja a nézőt: sebészeti pontossággal analizálja kapcsolataink mechanizmusát, szikével metszi ki a traumákat és komplexusokat, de nem talál mást csak üres sivatagot.